Ebben az évben két alkalommal találkoztak a kistérség helytörténeti kutatói a Gerenday Közösségi Ház tanácstermében.
A 77. április 6-i találkozónk vendége Dinnyés István polgármester úr volt, aki az ez évi pályázati lehetőségekről számolt be.
A minket érdeklő Dunamente Ökoturisztikai Látogatóközpont (lánykori nevén Postakocsi fogadó állomás) épületének további sorsa érdekelt bennünket, valamint érdeklődtünk , hogy a Panoráma étterem mikor fog ismét vendégeket fogadni?
Vendégünk volt még Bartók Gertrúd helytörténész, a József Attila Megyei Könyvtár munkatársa.
Barakka Gábortól megtudtuk, hogy rendszeresen jelennek meg helytörténeti cikkei a Süttői Hírekben. Készülő könyvéhez, ami a bor- és pincekultúrával foglalkozik, egyelőre anyagot gyűjt. Így adódott az ötlet, hogy néhány múlt századi vagy még korábbi német prést is szerencsés volna védetté nyilvánítani. A még megtalálható régi ún. német prések hely-és néprajzi, ipartörténeti emlékek is.
Beszámolt arról is, hogy Süttőn az elmúlt évek során 46 síremlék kapott helyi védettséget.
Horváth István a régi dokumentumokat rendezi. Körbeadtuk a Táti Walzer című önkormányzati újságot, melyben az októberben elhunyt Kovács Lajos, dorogi helytörténész kollégára emlékezett.
Gerecsei Zsolt egyháztörténeti munkája már nyomdában van és dolgozik a következő kiadványon.
Izsó Károly bajnai helytörténész a régmúltra emlékezett és a bajnai kastély felújítási munkálatairól számolt be a társaságunknak.
Primusz Sándor évtizedek során gyűjtött papírgyári dokumentumait újra kézbevettük és nosztalgiáztunk a kiváló fotógyűjtemény fölött.
2018. augusztus 26-án a 78. találkozóra került sor.
A kölcsönös üdvözlések után továbbítottam a jelenlévőknek az igazoltan hiányzók telefon és email üzeneteit.
Barakka Gábor elmondta, hogy a temető síremlékeinek kutatása és mentése folyamatos, jelenleg a süttői zsidótemető síremlékeinek megmentésén munkálkodik. Bor-és pincekultúrával foglalkozó könyvéhez folytatja az anyaggyűjtést. Folyamatosan megjelenő helytörténeti cikkeit továbbra is olvashatják az érdeklődők a Süttői Hírekben.
Horváth István elújságolta, hogy a Tát és Tokod határán található Sas-hegyen a táti csata 333. évfordulója kapcsán emelt emlékhely- , és emlék-szám felavatására, valamint koszorúzásra került sor augusztus 16-án. Figyelmünkbe ajánlotta, hogy ha arra járunk, és kicsit beljebb megyünk a bajnai úton az únyi patak táti oldalánál, akkor az útról is jól láthatóak az embermagasságú évszámok; 1685.
Elmondta még, hogy Dr. Wagenhoffer Vilmos, 2010-ben elhunyt helytörténész társunk, Dág története c. gépiratban maradt munkájának rendezéséhez és kiadásához sikerült támogatókat szerezni. Reméljük, hogy fáradozása nem lesz hiábavaló, és ez a helytörténeti munka is nyilvánosságra kerül. Mi is köszönjük közbenjárását.
Horváth Sándortól érdeklődtünk, hogy mikor állítják fel a cementgyár működéséről megemlékező oszlopot? Ő kissé keserűen mondta el, hogy nincs tudomása arról, hogy pillanatnyilag bárki is foglalkozna ezzel a témával. Sajnáljuk.
Primusz Sándortól megtudtuk, hogy a már említett papírgyári dokumentum- és képanyag megtekinthető Lábatlan honlapján. (Elérhető a http://labatlan.hu/varoslakoknak oldalon a Lábatlan Anno menüpont alatt – a szerk.)
Izsó Károly Bajna múltjának és történelmének tudója, boldogan újságolta, hogy rohamtempóban folynak a Hild József által tervezett, Sándor-Metternich kastély és park felújítási munkálatai Belátható távolságban van a felújítás befejezése.
Óvári Zsuzsa élvezetes előadásban számolt be a közelmúltban szerzett élményeiről, amelyeket hét különböző egyesület és szervezet tagjaként, táborról-táborra utazva gyűjtött az elmúlt időszakban.
Többek között beszámolt a két évtizede működő örökségvédő tábor munkájáról. Részt vett a 46. győri Honismereti Akadémián (kicsit képviselve /többségében szépkorúakból álló/ társaságunkat is).
Két tanulóval ott volt a Szigetváron rendezett ifjúsági konferencián, amely a gasztronómia jegyében zajlott, így sokféle hagyományos és tájjellegű ételt kóstolhattak. A mi diáklányaink ez alkalomra az iskola konyhájában néhány tepsi régi sváb teasüteményt, „preckedlit” készítettek, mint piszkei jellegzetességet.
Alkotótábori tanulmányútján Naszályon is járt, csodákat mesélt a felújított vízimalomról és a billegpusztai kastélyról. Nagy érdeklődéssel hallgattuk beszámolóját.
Reméljük, hogy jövőre is sikerül jó egészségben újra találkoznunk és felfedező útra indulni térségünkben, hogy ne csak halljunk a csodákról, hanem személyesen is láthassuk és Önöknek is ajánlhassuk őket.
Nádasiné B. Anna