2017. szeptember 29-én tartottuk ez évi utolsó összejövetelünket.
Engedje meg a Kedves Olvasó, hogy a Kerekasztal beszámoló előtt rövid kitérőt tegyek, és egy évek óta nyomasztó terhet letegyek a vállamról.
Visszatekintő
Amikor késve megírom ezt a beszámolót, szomorú kötelességemnek érzem mindenekelőtt, hogy visszatekintsek az időben, hisz amikor az események történtek, egyszerűen nem volt erőm ezt megtenni.
Kovács Lajos helytörténész, dorogi barátunk távozása döbbentett rá arra, hogy rohamosan múlik az idő.
A Helytörténeti Kerekasztal tizenkét éves működésének utóbbi éveiben, olyan értékes kollégákat, barátokat veszítettünk el, akik pótolhatatlan űrt hagytak maguk után. Hármójuk halála döbbentett rá arra, hogy az idő rohan, és az ember számára nagyon is véges.
Dr. Wagenhoffer Vilmos nyugalmazott iskolaigazgató, Máriahalom szülöttje, Pro Urbe Esztergom-díjas, Úny díszpolgára és számtalan elismerés birtokosa, 74 éves korában 2010. július 28-án halt meg. Folyamatos kutatása mellett szőlőfaluja Máriahalom és későbbi munkahelye és lakhelye Esztergom, Esztergom – Kertváros történetéről adott ki munkákat, jelentetett meg cikkeket.
Padányi Lajos pedagógus dinasztia tagja, nyugalmazott tanár, Nyergesújfalu Díszpolgára, Pro Urbe díjas és még számtalan kitüntetés birtokosa, helytörténész, néprajzos, környezetvédő, a Természetjáró Szakosztály vezetője, és számtalan helytörténeti kiadvány szerzője 2014. november 11-én, 76. évében hunyt el.
Kovács Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, író, helytörténész, a megyei Príma Díj, Komárom- Esztergom Megyéért Díj – és Dorog Díszpolgára cím birtokosától, alig egy hónapja, október 14-én vettünk végső búcsút, aki 67 évesen ment el még tele tervekkel.
Azt írta nekem utolsó levelében, hogy csütörtökön előadása lesz a Szent Adalbert központban, de a mindig kiszámíthatatlan SORS ezúttal is közbeszólt.
Elismeréseiket, érdemeiket és munkásságukat oldalakon át lehetne még sorolni. Mindhármuk élete példa az utókor számára, mely a közért való tenni akarásról szólt. Köszönjük, hogy megismerhettük őket!
*
2005. június 3-án Betákné L. Gabriella könyvtárossal, meghirdettük a kistérségben a már-már eltűnni látszó honismereti mozgalom egy kis helyi baráti közösségét, hogy az megőrizhesse fontosságát, és legalább szűkebb környezetünkben próbáljuk meg életre kelteni.
Már az indulás reménnyel teli volt, Esztergom, Tát, Bajna, Nyergesújfalu, Süttő, Ács (akkor még Dad lelkésze Gerecsei Zs. révén), valamint Lábatlan négytagú kutatógárdájával indult a vándorgyűléses, lábatlani székhelyű helytörténeti csoportunk. Évek során gyarapodtunk nagysápi és dorogi kolléganőkkel és kollégákkal, illetve hozzátartozóikkal, mint pártoló tagokkal.
Hirdettük, hogy összejöveteleink nyitottak és minden a helytörténet iránt érdeklődőt szívesen látunk. Erre nem nagyon mutatkozott igény, de folyamatosan reménykedünk, hogy ez a honismereti kör manapság is gyarapodhat még érdeklődő új tagokkal.
Sokszorosított térképünkön huszonnégy bejelölt település szerepel, melyek közül kutató kollégáink közreműködésének köszönhetően, vándorgyűléseken vettünk részt, megismerve az adott település történetét és nevezetességeit. A látottak alapján sok ötlet cserél gazdát ma is, és évek során egy-egy településre többször is visszalátogattunk, hiszen mindig történt valami új, amivel büszkélkedhettek az ottani kollégák.
Szeptember 29-i találkozónkra két új vendég érkezett Könyvesné Nyitrai Erika óvónő, aki elmondta, hogy őt a régi játékok elkészítési módja érdekli, valamint a népi gyógyászat kapcsán a gyógynövények.
Primusz Sándor a novemberi előadásában az általa rendezett, a Lábatlani papírgyár története című 1986-ban készült filmre hívta föl a figyelmünket, amely már a YouTube-on is látható. https://www.youtube.com/watch?v=JhrgPfxUbqU
Ugyanekkor bemutatta az anyai ágon piszkei gyökerekkel rendelkező és Neszmélyen élő Juhász Mihályt is, aki 1995 óta gyűjtő, a legkorábbi birtokában lévő levél 1736-ból való, és kb. 40 darab régi képes levelezőlapot is magáénak mondhat, ezen kívül többféle tárgyat is gyűjtött az elmúlt időkből, valamint hobbija még a fotózás.
Izsó Károly helytörténész, az Országos Értéktár találkozóról számolt be, mint a helyi bizottságnak egyik oszlopos tagja.
Dr. Horváth Géza a tatabányai József Attila Megyei Könyvtár munkatársa többek között elújságolta, hogy a Gerenday Közösségi Házat 2017. szeptember 28-i dátummal felvették a Megyei Értéktárba, megőrzendő értékként.
Óvári Zsuzsanna tanárnő nevéhez fűződik a 18 éve működő örökségvédő tábor, mely számtalan elismerést szerzett azon kívül, hogy kezük munkáját dicséri több rendbe tett sírhely, a sírkert kerítésének mázolása, kigazolt parkrészek. A tanárnő elmesélte tapasztalatait és élményeit a sárospataki Honismereti Konferenciáról is.
Dr. Wagenhofferné, Gizike élményeit osztotta meg velünk egy közelmúltban történt és emlékezetes buszkirándulásról, amikor Betléren jártak a csodálatos Andrássy-kastélyban. Ajánlotta társaságunk figyelmébe.
Bár voltak hiányzóink, de ismét tanulságos, kötetlen beszélgetéssel záruló délutánt töltöttünk együtt.
Találkozunk márciusban és szeretettel várunk minden érdeklődőt, különösen is a múltunk iránt érdeklődő fiatalokat!