Névadó

vitéz Sághy Antal (1891- 1980) vitézsághy

Esztergomban született 1891-ben, Szegeden érettségizett, majd gépészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Részt vett az I. világháborúban, tetteiért vitézségi éremmel tüntették ki. Fiatal mérnökként került Dorogra 1919-ben, ahol szakmai fejlődése töretlen: mérnök, főmérnök, felügyelő, főfelügyelő, majd a gépészeti osztály vezetője. 1939. júniusában Lábatlanra kerülve is egyre előbbre lép, hiszen a cementgyár műszaki igazgatója. Cementgyári vezetőként igyekezett a legkritikusabb időkben is helytállni, a dolgozók életviszonyain javítani (pl. bérüket megemelte, kedvező lakás-hiteleket juttatott). 1939-40 telén a lengyel altisztek családtagjainak lakást és élelmet biztosított, ezért 1941-ben a “Magyarországon internált lengyel katonai személyek képviselete” köszönőlevelet adott át. A II. világháború alatt a cementgyár munkásait saját élelmiszer raktáraiból látta el. 1943-ban „Munkás jóléti” tevékenységéért kormányfőtanácsossá nevezték ki.

Nevéhez fűződik többek között a régi Munkásotthon, a mai Micimackó Óvoda, családi házak, fürdők építése, a péliföldszentkereszti kálvária létrehozása. Támogatta a kulturális rendezvényeket, tevékenyen részt vállalt a cementgyári fúvószenekar szervezésében. Dolgozóiban nemcsak a munkást, bányászt látta, hanem benne az embert, akiket becsült, szeretett.

1944-ben nem hajtotta végre a cementgyár kitelepítési parancsát, amire levélben szólította föl a gyárakat a Kitelepítési és Kiürítési Kormánybizottság. Sághy Antal a parancsot figyelmen kívül hagyva üresen engedte el a Dunán, az alkatrészek elszállítására várakozó uszályokat. Ez alatt január 2-től március 19-ig a németek megszállva tartották Lábatlant, és ismeretlen feljelentés alapján megtalálták a mészkályhákba rejtett üzemanyagot, ami a gyár bármikori újraindulásához kellett. A nyilas számonkérő szék és a Gestapo is nyomozott az ügyben, amit a szovjet előrenyomulás szüntetett meg. A család március 19-én elhagyta Lábatlant, a Dunán átkelve Pozsonyon keresztül Ausztriába mentek. Pünkösd előtt tértek vissza a településre, ahol azonnal jelentkezniük kellett a községházán. Kihallgatásuk után vitéz Sághy Antalt letartóztatták. 1945. júniusában az ellene folyó vizsgálat lezárult, az alapfokú népbíróság és a fellebbviteli bíróság is felmentette, rámutatva „pozitív szociális intézkedéseire”, elismerve munkásszeretetét és vezetőképességét.

Minden szociális működéséért – amit Lábatlanon is megvalósított -, magas pápai kitüntetést kapott, a Szent Gergely lovagrendet. Szorgalmas, tevékeny ember volt. Mellőzése időszakában is dolgozott, írogatott. Volt üzemvezető, dolgozott Petőfibányán, Budapesten a Bányatervező Irodán. Jellemző volt rá a széles műszaki érdeklődés, nemcsak szakmája a bányagépészet iránt, hanem minden probléma érdekelte amivel munkahelyén találkozott.

Nyugdíjazása után Tatabányán tevékenykedett, diplomaterveket készített, előadásokat tartott a Miskolci Műszaki Egyetemen, német tanulmányokat fordított egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig. Vitéz Sághy Antal egész életében példaadóan becsületes, tiszta gondolkodású, egyenes, valóban keresztény ember volt, aki nem szóval, hanem tetteivel mutatott példát mindenben.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A sütik ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás